November vége van, és lassan körbeértünk az országon. Somogy, a Balaton, Budapest, az Északi-középhegység és az Alföld után végül visszatértünk hazánk nyugati felébe, ahol az Almamelléki Állami Erdei Vasúttal megyünk még egy kört, mielőtt a hét határon túlra tekintenénk sorozatunk záró- epizódjában.

Almamellék aprócska község Baranya megyében, amelyet csak a XX. század előestéjén, a MÁV Szigetvár–Kaposvár közötti vasútvonalának átadásával kapcsoltak be az ország vérkeringésébe. A kisvasút alapjait rögtön ezután lefektették – építtetője báró Biedermann Rezső volt, a célja pedig természetesen az, hogy a környéken kitermelt fát, valamint a mezőgazdasági terményt és ipari javakat ráhordja a nagyvasútra.

A nagy háború után, ahogy a magyar gazdaság lassan magához tért, a kisvasúti hálózat is fejlődésnek indult. Új, igaz, csak rövid életű vonalak épültek, majd jött a második világégés, amelynek elmúlta gyökeres változást hozott: a kisvasút állami kézbe került, amit néhány jelentős átalakítás és több kisebb toldozgatás-foltozgatás követett. Az előbbire jó példa, hogy 1961. április 12-én megkezdődött a menetrend szerinti személyszállítás.

A Kaposvár–Szigetvár MÁV-vonalat 1977. január 1-jén megszüntették, ezzel pedig a kisvasút elvesztette azt az összeköttetést, ami miatt egyáltalán létrejöhetett. A vonal így egyre inkább eljelentéktelenedett, helyét az áruszállításban mindinkább a teherautók vették át. A szárnyvonalakat a lukafai kivételével hamarosan elbontották, a kisebb-nagyobb megmaradt csonka vágányokat kocsitárolásra használták. (Apró érdekesség, hogy 1977-ben az almamelléki állomáson forgatták Zsombolyai János Kihajolni veszélyes! című filmjét.)

A rendszerváltozás után, 1991-ben végül teljesen megszűnt a teherszállítás Almamelléken. A teherkocsik egy részét azóta pályafenntartási célokra használják. Az ezredfordulón viszont a tulajdonos Mecsekerdő Zrt. hozzálátott az állomásépület felújításához, ahol akkor egy kis múzeumot is berendeztek. Az Almamellék–Sasrét vonalon pedig május 1-jétől október 31-éig folyamatos a vasúti közlekedés, és családi programokat is szerveznek.

A Mecsekerdő területe amúgy hagyományosan nagyvadas terület. Az erdős-dombos vidéken a gím- és a dámszarvas is megtalálja a helyét, s kifejezetten kedvez a vidék az őznek és a vaddisznónak. Említésre méltó továbbá, hogy Almamellék közelében található a Zselici Tájvédelmi Körzet, ahol a ritka fekete gólya mellett nagy kócsagot, szürke és a vörös gémet, vagy akár rétisast is megpillanthatunk az égen.

S ha már erre járunk, érdemes az éjszakát is itt eltölteni, mivel ez hazánk azon kevés területeinek egyike, ahol a „fényszennyezés” alig zavarja a csillagos égbolt képét.

 

forrás:mno.hu