Bejelentkezés




elfelejtett jelszó
regisztráció
<< Vissza

Fődíj....őzbak

Téli hónapok közül február már a remény hónapja az ember életében. Remény a tavasz eljövetelére. Farsangi bálokkal és összejövetelekkel igyekszünk minél előbb elűzni a zord tél tábornok seregeit. Utat engedve a langyos és éltető, új reményekkel kecsegtető tavaszi szellőnek. A vadásztársaságok is ilyenkor tartják évadzáró, és egyben új vadászati idényüket nyitó báljaikat is. És a remény ezeken az estéken is jelen van. Mert általában a tombola fődíj egy őzbak elejtése.

Zoli barátom egyhangúan kezdi mesélni, hogy milyen volt az idei vadászbál, de mikor a tombolahúzáshoz érkezik történetében, kis huncutságot látok felfedezni tekintetében. Faggatózásomra nehezen, de elárulja, hogy Ő nyerte meg a fődíjat, egy őzbak vadászatot. Pontosabban kedves felesége kezében volt a nyertes szelvény, de hát tudjuk: minden sikeres férfi mögött ott áll a nő.

Az idei évre így hát adott volt egy trófeás vad terítékre hozása. Teltek múltak a hetek, hónapok. Már benne jártunk a nyárban és az üzekedésben, de Zoli nem tudott időt vagy módot keríteni, hogy bakja nyomába eredjen. Már a társaság hivatásos vadásza se sok reményt fűzött a sikerhez. Így telt el szép lassan a nyár is.

Már csak helyenként tanúskodik egy-egy árva elszáradt növény, hogy itt valamikor gyönyörű sárga napraforgó tábla állt. Az erdők kezdenek színesedni, a hajnalok és az esték nyirkossá és csípőssé válni. És egyre korábban bukik le a Nap a horizont mögötti éjjeli pihenőhelyére. Az elmúlt három hétben több alkalommal is kísértettük a szerencsét, de úgy látszik Diána nem volt oly kegyes velünk, mint anno Fortuna a tombolában. Elérkezett szeptember utolsó napja, mely egyben az őzbak vadászati idényének záró pontja is. Fél hatkor indulunk ki a területre ismét. Húsz perc múlva már a lesen elhelyezkedve szemlélem az elém táruló világot. A nádas halkan suttogja titkait, és közben mélyen elrejti a benne lakozó világot a külvilág elől. Néha-néha megzördülő szálai árulkodnak csak sejtelmesen. Pockok serege hangos sercegéssel gyűjti téli éléskamrájába a még fellelhető gabona és napraforgó szemeket. Még nem is sejtik, hogy minden esélyük meg van rá, hogy egy róka vagy sakál étlapján végezzék rövid, de szapora életüket. Kívülállóként kegyetlennek tűnik a természet, de a Feljebbvaló bölcsen megalkotta. Tőlünk jobbra a tarlón egyszer csak megelevenedik egy folt… Egy őz suta tápászkodik fel késő délutáni sziesztájából. Kezd csípőssé válni a levegő és átnedvesedni a föld. És még egy és még egy folt kel életre. Itt van az eddig is rendszeresen látott kis csapat, de most csatlakozott hozzájuk egy bak is. Lehet, hogy szerencsétlenségére!?

Az eddig lassan vánszorgó percek hirtelen versenyfutásba kezdenek egymással az óra számlapján. Zoli bírálgatja… bírálgatja, majd hirtelen keresőtávcsövet kezembe nyomva puskára vált, és a célkeresztet a bak oldalára szegezi. Távcsövön keresztül feszülten figyelem az eseményeket, mely pillanatok alatt lejátszódik. A bakvadászat idényének utolsó napján, és a szürkület beállta előtti utolsó félórában egy hangos dörrenés, és a bak tűzbe rogyva már a túlvilágon legelészik tovább. Meghitt hosszú percek következnek. Peregnek az események újból és újból mindkettőnk fejében. Öröm és bánat ez egyszerre. Diána kivárt az utolsó pillanatig, de Fortunához hasonlóan végül is kegyes volt a vadászhoz és jutalomban részesítette kitartását.

Már a bak felett állunk levett kalappal. Utolsó falat, és a töret átadása után már felszabadultan, egymás szavába vágva elevenítjük fel a történteket…. pedig mindketten részesei voltunk.

Mindeközben eszembe jut, hogy a Zoli neje nyerte a lehetőséget férje számára…...

Cherchez la femme.

Üdv a vadásznak, és béke a vadnak!

 

VG.